20. fejezet

20. fejezet

Igyekeztem nem csak tehetetlenül ott feküdni, mint valami hulla, de képtelen voltam felkelni. A végtagjaim nem akartak engedelmeskedni, az izmaim pedig elernyedtek, mintha nem is lettek volna. Csak annyit tudtam tenni, hogy figyelemmel kísértem, ahogyan Kai és Tao harcol egymás ellen, miközben Sehun ugyanezt tette Tao csatlósaival.

Nem tudom, hogy honnan szereztek hirtelen fegyvert, de gondoltam, hogy ez is valami angyal képesség, mert minden bukott angyal kezében megjelent egy hosszú tűzkard, amivel egymásra sújtottak le. Amint Sehun beleállította kardját az egyik szolgába, az nagy üvöltözés közepette szénné változott.

Jó Istenem! - gondoltam magamban. Ennyire egyszerű őket megölni? Próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy Kai ilyen könnyen hamuvá ég, de nem ment, csak erre tudtam gondolni. Mi van, ha egyszerűen...eltűnik?

- Én nem akartalak volna megölni, bár megérdemelnéd... - mondta Tao Kai-nak.

- Ha abban reménykedsz, hogy felajánlom neked Ji Eun-t, az életemért cserébe, hát akkor nagyon tévedsz! - szűrte fogai között Kai.

- Miért lettél ilyen? - sújtott le mérgesen Tao, de szerencsére Kai kivédte a csapást. - A legjobb barátok voltunk! De te magaddal rángattál minket ide, ahol csak szenvedünk.

- Ha jól emlékszem, nagyon is tetszett neked a Föld. Ugyanannyira le akartál jönni, mint én! Ezt ne tagadd! - mondta Kai, de eközben végig támadásra készen állt.

- Veled akartam maradni, azért! - csapott le Tao, ami ezúttal eltalálta Kai-t. 

- Nem igaz! - kiáltotta vissza. - Sosem kényszerítettelek! Saját döntésed volt, miért rajtam állsz bosszút?

- Mert miattad ragadtunk ebben a helyzetben. Én vissza akartam volna menni. Egészen mostanáig! - mosolygott vészjóslón Tao. - Ami azt illeti, jelenleg nagyon élvezem, hogy fájdalmat okozhatok neked. 

- Térj már észhez, annyi Nefilim van, akit megszállhatsz, miért pont Ő kell? - nézett Kai farkasszemet, miközben próbált ellenállni Tao erejének.

- Megérdemled, hogy elvegyenek tőled valamit, ami igazán fontos neked. Most már hiába próbálsz megpuhítani, nem fog sikerülni. Késő. Már nem érzek semmit irányodba, csak haragot és bosszút. Pár perc múlva Cheshvan és akkor örök hűségre kényszerítem a barátnődet. 

- Csak a holttestemen keresztül! - kiáltotta Kai, majd a kard eltűnt a kezéből, a másik tenyeréből pedig hirtelen egy átlátszó golyó kezdett el növekedni, amit elhajított Tao irányába. Ugyanazzal az erővel, ami engem is eltaszított, ide a pajtába, Tao több métert repült hátra, de még időben kapcsolt és ő is dobott Kai felé valamit. Egy tűzgolyót. Kai sikeresen kivédte, de nem hagyta, hogy Tao visszatérjen. Arcáról lerítt, hogy elméjét elvakítja a harag, és nem várta meg, míg Tao újra támad, utánaeredt és a pajtán kívül harcolt vele, ahol már nem láttam rendesen a háború állását. Mind két fél nagyon erős volt, szóval fogalmam sem volt, hogy ki fog győzni, csak imádkozni tudtam, hogy Kai életben maradjon. 

Valami okból kifolyólag - talán mert annyira látni szerettem volna Kai-t, - ismét elkezdtem megmozdítani a lábaimat, és meglepetésemre, ezúttal -igaz, nagy nehezen, de - fel tudtam állni. 

Az ég váratlanul akkorát dörrent, hogy térdeim ismét összerogytak. Az eső is eleredt, a sötét felhők pedig teljesen eltakarták az eget, annyira, hogy szinte csak a villámok világították be a helyet. 

- Kai! - álltam fel, majd elkezdtem kifelé rohanni a pajtából.

- Nicsak! Megjött a jutalmam. - vágtatott felém Tao mosolyogva.

- Hol van Kai? - estem kétségbe. 

- Kit érdekel Kai, mikor eljött Cheshvan napja?! - kuncogott Tao.

Egyszeriben úgy elöntött a méreg, hogy ész nélkül indultam neki Tao-nak és fojtogatni kezdtem, mintha bármi esélyem is lenne, az ő természetfeletti erejével szemben.

- Olyan ostoba vagy! - ragadt nyakon Tao, majd a levegőbe emelt egy kézzel és teljes erejéből levágott a földre. A szívem már a torkomban volt, de akkor sem adtam fel. Hátha ezzel elvonom egy kicsit Tao figyelmét, hogy Kai lecsaphasson rá. 

Hirtelen a  semmiből egy tűzgolyó repült Tao felé, amivel sikerült pár pillanat egérutat szereznem.

- Kai! - rohantam felé.

- Ji Eun! - ölelt meg szorosan. - Menekülj el! Majd megtalállak, ha itt végeztem. 

- Ááh! - ordított fel valaki. Kai teste megfeszült, érezte, hogy baj van. 

- Sehun... - lehelte. Mind a ketten a hang irányába fordultunk, s még épp el tudtuk kapni a pillanatot, mikor Sehun az egyik szolga kardjától porrá változik. Bármennyire is utáltam az elején, ezek szerint nem ő árult el minket, tehát nem volt okom haragudni rá. Ezért bármennyire is próbáltam visszatartani, könnyeim megeredtek, hiszen elvesztettünk egy barátot.

- Ezt nagyon meg fogod bánni Tao! - nem is gondoltam volna, hogy Kai lehet még ennél idegesebb, de most a teste tüzelt, obszidán színű szemei ijesztővé váltak, majd ismét megindult Tao felé, de ezúttal szétcsapta éjfekete szárnyait és a levegőben támadta meg Tao-t.

Fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig harcoltak a magasban, de semelyikük nem tudta legyőzni a másikat, legalábbis azt hittem. Egészen addig, míg egy hatalmas villámlás következtében egyikük eszméletlenül le nem zuhant az égből.

- Kai! - rohantam volna oda hozzá, de Tao megállított az erejével. A földre kényszerített és valami hallucinációs elmejátékkal gyötörni kezdte a testem. Képtelen voltam kizárni a fejemből, annyira elgyengített, hogy nem voltam képes uralni a testem. 

Csak később jöttem rá, hogy...Tao az imént próbált megszállni, de valahogy sikerült visszaszereznem a testem.

- Ne állj ellen! Akkor csak rosszabb lesz! - ragadta meg a hajam Tao.

Kai!!! Kai! Hallasz? Ne halj meg, könyörgöm! - gondoltam.

Ji..Eun... - Kai hangja megszólalt a fejemben. Sikerült telepatikus úton elérnem hozzá.Tarts ki! Nemsokára visszanyerem az erőm, csak még egy kicsit...

Éreztem a hangján, hogy nagyon szenved. Ennyire még sosem volt Tao fölényben. Valamit tennem kellett! 

Szállj meg! 

Tessék? - hangja még elmémben is ijedt volt.

Szálld meg a testem! Ha te szállsz meg, legyőzheted Tao-t. Megengedem. Meg kell tenned!

Nem kérhetem ezt tőled. Nem akarlak megszállni! Téged nem. Sok mindent szeretnék csinálni a testeddel, de ezek között már rég nem szerepel a megszállás. - kuncogott haloványan.

Tudom, hogy ez egy bűnös kérés, de nincs más út. Inkább te szállj meg, mint Tao. Akkor sose láthatjuk egymást újból. Kérlek! - kérleltem.

Noh Ji Eun... - szólalt meg Kai a fejemben. 

Hm?

Szeretlek.

Erre az egy szóra vártam, amióta megismertem. Persze kicsit más körülmények között szerettem volna hallani a vallomását, de ez is megfelelt, már ettől is boldogság járta át a testem jelen helyzetben.

Én is szeretlek. Most pedig szállj meg!

Furcsa volt ezt kérni a szerelmemtől, de tudtam, hogy meg kell tennem. Fel kell ajánlanom neki a testem, hogy legyőzhesse Tao-t és akkor egyel kevesebb ellenséggel kell majd megküzdenünk a későbbiekben. Tudtam, hogy képes rá.

- Mit próbáltok csinálni? - hallatszódott Tao mérges hangja, de igyekeztem kizárni mindent az elmémből, hogy Kai meg tudjon szállni. A következő pillanatban már éreztem is a nyomást, mint amikor az ember lelke elhagyja a testét. Olyan volt, mint az eszméletvesztés, eltekintve az égető fájdalomtól, mikor megfosztják a lelked a testedtől. Kai-nak sikerült kiűznie, én előttem pedig minden elhomályosult, amint Kai átvette az uralmat a testem felett.