2013. augusztus 18., vasárnap

16. fejezet

 photo tumblr_mhznxt8xc51rsvy3bo1_500_zps04643de2.gif

16. fejezet

- Itt is vagyunk. - fékezett le Kai egy villa előtt.
- Azt a... - kezdtem volna káromkodni a nagy kastély láttán. Egyeseknek nagyon jól mehet. - Itt lakik a barátod?
- Csak nem azon jár az eszed, hogy megkörnyékezed? - nézett rám ravasz mosollyal Kai. - Hátul egy óriási medence is van. - húzogatta a szemöldökét.
- Ugyan. - legyintettem. - Nem utazok nagy kutyákra. - dugtam ki a nyelvem, majd a kar után nyúltam, hogy ki tudjak szállni, de Kai megakadályozott. Karja az én karomat, teste pedig az én testemet tartotta fogva. Hirtelen a levegő is belém szorult, majd nagy szemekkel kezdtem el magam elé bámulni, és igyekeztem nem megmozdulni. Kai-nak ezúttal viszont nem az volt a célja, hogy meleg helyzetet teremtsen, csak meg akarta akadályozni, hogy kiszálljak.
- Te maradj most benn! - mondta.
- Miért? - kérdeztem gyanakodva.
- Mert azt mondtam. - felelte pajkosan, majd elhúzódott és kiugrott az autóból. Be se csengetett a házba, egyszerűen bemászott rajta. Ahogy figyeltem, miközben a nagy kapun húzta fel magát, észre vettem, hogy a teste szinte...tökéletes. Csábító és pasis. Bár nem volt nagy darab, mégis volt a mozgásában valami férfias és szexi. Bele se mertem gondolni, hogy hány lánnyal lehetett már dolga, hiszen ilyen adottságokkal bármelyik lányt megkaphatta. És meg is kapta, gondolom.
Amint azon kezdtem el agyalni, hogy milyen finom lehet bőrének illata, valaki bekopogott az ablakon, amiért hálás is voltam neki. Ki tudja mi történt volna, ha nagyon belemerülök ebbe a témába. 
Egy ismeretlen srác állt az autó mellett, és befelé bámult. Szőke haját rózsaszín és kékes csíkok díszítették, helyes volt, akárcsak Kai, bár őt nem körözte le.
- Te ki a frász vagy? - olvastam le a szájáról.
Letekertem az ablakot, majd megszólítottam, ugyanolyan hangnemben.
- TE ki vagy? - kérdeztem.
Hirtelen, a semmiből Kai ugrott le a fiú mellé, mintha az égből pottyant volna.
- Hello haver! - mosolygott szélesen az idegenre.
- Szamtázaz?! - lepődött meg a srác, majd megölelte Kai-t.
- Itt Kai. – veregette meg a hátát Kai. – Mennybéli nevem. – mondta nekem Kai. – Amúgy ő Sehun. – mutatta be az idegent, aki már első pillantásra nem volt túl szimpatikus. 
- Épp hozzád jöttünk, beengedsz? – kérdezte Kai Sehuntól.
- Persze, ha akartok meg is szállhattok itt. Úgy látom, menekültök.
- A Hatalmasok ránk küldték a Büntetőket. Igen, menekülünk.
- Merre tartotok? – faggatózott Sehun, miközben betessékelt minket a házába. Kai már nyitotta volna a száját, de én hátba vágtam, jelezve, hogy nem tartom jó ötletnek kifecsegni a szándékunkat.
- Csak úgy…menekülünk. – vágtam közbe. Sehun rosszalló pillantással méltatott, mire egy grimaszt vágtam rá.

- Szerintem akkor sem kéne megbízni benne. – mondtam Kainak.
- Ő az egyik legrégebbi barátom.
- De van benne valami nagyon gyanús. – vitatkoztam. – Nem láttad az arckifejezését, mikor nem árultuk el neki hova megyünk.
- Megbízom benne. – feküdt hanyatt a nagy ágyon Kai.
- Bennem nem? – ocsúdtam fel.
- Őszintén? 
- Hát ez aztán szép! – képes volt egy perc alatt felidegesíteni. – Én akkor sem maradok itt, tuti nem biztonságos. – indultam kifelé, de Kai hirtelen előttem termett.
- Nem mész sehova! – nézett velem farkas szemet.  – Itt maradsz amíg mondom.
- Ugyan már! Kivagy te, hogy meg mondd mit csinálhatok? Torkig vagyok már a parancsolgatásaiddal! – löktem volna arrébb, de ő megragadta lendülő kezemet. 
- A gazdád. – tekintete szikrákat szórt, kissé megijedtem tőle.
- Na húzz arrébb! – pipultam be, majd sikerült odébb löknöm.

Fogalmam sincs, hogy mi történt hirtelen, de a következő dolog amire feleszméltem, az az volt, hogy Kai teljes erejéből nekem esik, felkap a karjai közé és erőteljesen neki vág a falnak. Felnyögtem a hirtelen fájdalomra, de nem érdekelt, hiszen Kai teste nyomódott az enyémnek, miközben ingerült arca szinte simogatta az enyémhez. Bizonyára az idegesség váltotta ki belőle, de így annál izgalmasabb volt, ahogy éhes tekintettel kereste számat, és mikor észhez kapott már rá is vetette magát. Az előbbi veszekedés hirtelen el is felejtődött. Olyan durván csókolt, hogy a levegő is a tüdőmbe szorult, de nem számított, hiszen erre vártam már mióta. Éhesen faltuk egymást, miközben Kai teste hullámzó mozdulatokat írt le, amitől csak még jobban felizgultam. Ágyéka az enyémhez dörzsölődött és még ruhán keresztül is éreztem, hogy férfiassága merevedni kezd. Ott tapogattam, ahol értem. Beletúrtam dús, hollófekete hajába, amiben el is időztem egy darabig. Az ő tenyere pedig a fenekemet markolászta, hiszen tartania kellett valahogy, de mikor azt megunta, még szorosabban nyomott neki a falnak, hogy megtámasszon, kezei pedig a mellemet, majd a hajamat kezdték el masszírozni, nem olyan lágyan, mint amilyenre számítottam, hanem durvábban, ami még jobb volt. Normális esetben nem bírom a durvaságot, de Kai-ból olyan szexuális vágy sugárzódott, ami rám is kivetült, így bármire készen voltam, amit csak kért.
- Akarlak. - nyögtem kéjesen.
- Hát még én mennyire... - lehelte Kai.
Kezei ismét lecsúsztak a fenekemre, majd megmarkolta és elindult velem az ágy felé. Lábaimat szorosan fontam össze csípőjénél, majd elkezdtem csókolni gyönyörű nyakát.
Mikor ledobott az ágyra, egy pillanatra egymás szemébe néztünk, majd elnevettük magunkat, de ez cseppet sem zökkentett ki minket a dologból. Miközben csókolt, rám feküdt, majd testével szinte betakarta az enyémet. Hullámzó mozgása teljesen beindított, úgy éreztem, hogy egyáltalán nem is lenne szükségem előjátékra. De a legjobb részt nem hagyhattuk ki. - gondoltam magamban izgatottan.
Kai felhúzott, hogy le tudja venni rólam a felsőt, de közben egy pillanatra sem hagyta abba ajkaim kényeztetését. Csodálatos érzés volt húsos ajkait az enyémeken érezni, miközben nyelve szinte bejárta szám minden egyes szegletét.
Mikor lekerült rólam a felső és a melltartó is, neki álltam, hogy én is levegyem róla a felsőt. Szó szerint letéptem róla a fekete, testhez simuló pólót.
- Ettől már rég meg kellett volna szabadulni. - mondtam pajkosan, mire Kai erotikusan felnevetett.
- Te hibád, hogy nem tépted le korábban. - nyalta meg a számat, majd ismét lehunytuk a szemünket és lefeküdtünk.
Végül a nadrág is lekerült rólunk, így már csak egy ruhadarab volt útban. Amíg Kai a mellem csókolgatásával volt elfoglalva, én addig kábult állapotban, de próbáltam lehúzni róla a boxerét, miközben tenyeremmel lassan végigsimítottam izmos fenekén. Mikor elém tárult merev férfiassága csak még jobban elkapott a hév és sürgetni kezdtem a dolgot.
Kai sem szerette a tétlenséget, így mikor engedélyt kapott a tempó gyorsítására, lekapta rólam a bugyit, és szájával elkezdett lefelé haladni a testemen. Igyekeztem nem nagyokat nyögni, nehogy Sehun megtudja mi folyik itt éppen, de nagyon nehezemre esett visszafognom magam.
- Gyönyörű vagy! - suttogta Kai, majd azután megéreztem nyelvét a legérzékenyebb helyen. Nagyot felnyögtem, akkor már nem érdekelt, hogy Kínában is hallják. Pár percig még kényeztetett, majd felegyenesedett és ismét rácuppant a számra. Elég furcsa érzés volt a saját ízemet a számban érezni, de a tudat, hogy Kai közvetítette csak még jobban lázba hozott.
Mind a ketten türelmetlenek lettünk, de Kai valamelyest még türelmetlenebb.
- Nem leszek kíméletes. - mondta pajkosan, miközben ravasz tekintetével rám nézett.
- Ne is. - vágtam rá mosolyogva. 
Elhelyezkedtem vele szemben, majd Kai ráültetett merev férfiasságára. Mikor belém hatolt mind a ketten felordítottunk, fejemet a nyaka hajlatába fúrtam, ő pedig az enyémbe, majd elkezdett pumpáló mozgásokat végezni alattam. Pár perc múlva már annyira elvesztettem az eszem, hogy egy hang sem jött ki a torkomon, csak némán kiáltottam és Kai izmos hátát szántottam körmeimmel.
Ő a fülembe szuszogott, de mikor erősebbeket lökött ő is felnyögött. 
Nem is tartott sokáig, míg elélveztem. Kai puszta hangjától is képes lennék simán elmenni, pláne akkor, mikor bennem mozog.
- Ji Eun... - nyögte. Mondani akart valamit, de nem bírt koncentrálni.
- Hm? - hajoltam rá, majd ismét csókolni kezdtem. A legjobb az lenne, ha nem is beszélne.
- Én... - újabb nyögés, majd a tempót is felgyorsította. Fejét a kéj gyönyörétől hátra dobta, majd szexuálisan harapdálni kezdte alsó ajkát. Festői pillanat volt. Gyönyörű.
Majd ismét rátapadt nyakam harapdálására, ami csak fokozta a vágyunkat. Követtem a példáját és fogaimmal én is szívni kezdtem finom nyakát.
- Mondanom kell...valamit... - fújtatott.
Hirtelen lelökött az ágyra, majd felém tornyosult és durván csókolni kezdett, miközben lökései egyre hevesebbek lettek. Már számolni sem tudtam, hányszor élveztem el, Ő viszont még csak most ért volna a csúcsra.
- Én nem...nem tehetem meg... - nyögte. - Lökj el!
- Mi? - nyitottam ki a szemem. Miért kéri, hogy lökjem el???
- Lökj már el! - ordított a képembe. Nem értettem, hogy mi a baja. Nem élvezi vagy mitől fél?
- Az Istenit, Ji Eun! - húzott öklével egyet a fejem mellé, az ágyba, amitől megrémültem.
Kai gyorsan kihúzódott belőlem, majd el is tűnt, mint a kámfor. Onnan tudtam, hogy a fürdőbe ment, hogy az ajtó becsapódott, majd a víz elkezdett hangosan folyni.
Ott ültem lefagyva. Mégis mi a franc történt? - takartam be magam. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Lehet olyasmire vettem rá, amit ő nem akart megtenni? Csak nem bírt magával és azért hagyta magát? Végül is ő egy nőcsábász, valószínű a kedvenc elfoglaltsága a szex.
Fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak, komolyan...
Kai fél óra múlva kinyitotta az ajtót. Én még mindig ott ültem, bár azóta felhúztam a fehér neműm. Kai derekát egyetlen törölköző fedte, haja vizes volt, gondolom rögtön le is zuhanyozott. Az a baj, hogy ezek után is csak arra tudtam gondolni, hogy milyen őrjítően szexi.
- Elmondanád, hogy mégis mi a jó franc volt ez? - kértem számon.
Kai hangosan sóhajtott egyet, majd elindult és leült mellém. Még sosem láttam ilyen állapotban, olyan megtört volt. Gyenge.
- Figyelj...van valami, amit nem tudsz. Mármint nem is mondhattam el, reméltem, hogy nem fajul idáig a helyzet, de hülye voltam és engedtem a kísértésnek. A szerencse az, hogy még időben kapcsoltam és nem történt meg... - magyarázkodott, majd mikor értelmetlen fejet vágtam, kibökte:
- Én... mármint a magam fajták nem... nem élvezhetnek el emberekben.
Egy kissé meglepett a dolog, nem számítottam erre, valójában nem is szívesen beszélnék erről, mert zavarba hoz.
- Hogy érted? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Ha egy bukott angyal elélvez egy női testben, akkor... kilencvenkilenc százalékos az esély, hogy meghal.
Ez elég értelmetlenül hangzik.
- Mi? - kérdeztem vissza.
- Az illető terhes lesz. A magzat viszont megöli a kihordóját. Hiába vagy negyed részt Nefilim, még te is belehalnál ebbe. Tudom jól, hidd el. Te sem élnéd túl… - nézett maga elé bűnbánóan. Ez pedig arra mert következtetni, hogy…:
- Te….te ezt saját tapasztalatból tudod? – nyeltem egy nagyot. Kai viszont nem válaszolt. – Ha? – erőlködtem, holott már tudtam a választ a kérdésemre.
- Teherbe esett tőled már valaki? – tettem fel nyíltan a kérdést. Kai alig láthatóan bólintott. A lélegzetem is elakadt. – Megöltél egy nőt azzal, hogy lefeküdtél vele? – suttogtam inkább magamnak, mint neki. Nem akartam elhinni, majdnem én is így jártam. Ez rossz, nagyon rossz…. – pattantam fel a helyemről.
Ez azt jelenti, hogy bármennyire is szeretem Kai-t, hiába nem törődöm a baklövéseivel, amiket elkövetett, nem lehetek vele igazán. Hiszen Ő nem ember. 
- Tűnj el! – mondtam.
A levegő megfagyott, Kai felkapta a fejét, de egy szót sem szólt. Már akkor beletörődött abba, hogy nem lehetünk együtt, mikor megismert. Én is csak egy újabb strigula vagyok a falán, mint a többi nő akivel lefeküdt. Egy óra élvezeti cikk, semmi több.
Amint Kai lassan kisétált a szobából és becsapta maga mögött az ajtót, szinte összerogytam a fájdalomtól. Életemben nem sírtam még ennyire, mint amennyire akkor zokogtam.

2013. augusztus 11., vasárnap

15. fejezet

 photo tumblr_mrbm6hEJVx1rk0v8yo1_500_zps43090a8f.gif

15. fejezet

- Áúcs, ez fáj! - markoltam bele a kanapéba, miközben Kai a sebeimet látta el.
Kínosan éreztem volna magam, egy száll bugyiban, de jelen helyzetben sokkal jobban izgatott a fájdalom, ami a lábamból kiindulva, végigszántott az egész testemen.
- Kis híján átszúrta a combodat! - háborgott Kai, és valóban...arcán feltűnő ráncok, mérges hatást kölcsönöztek, az amúgy szép arcára. Ijesztő volt.
- Érzem, hidd el... - fújtattam, miközben próbáltam visszatartani a sikolyomat.
- Fél napba se telik, meg fogsz gyógyulni. - kötötte be mindkét lábamat. - Nem is értem. Eddig nem tűnt fel neked, hogy feltűnően gyorsan gyógyulsz? Nem úgy, mint egy angyal, nekünk pár perc is elég, de neked sem telik bele egy napba.
- Nem tűnt fel, tudod...nem hittem volna, hogy valaha életre fog kelni a Biblia. - feleltem kissé ingerülten, mire Kai elmosolyodott és elment kezet mosni.
- Ha már a Bibliánál tartunk... - gondoltam jobb lenne minél előbb megemlíteni neki ezt, bár a reakciójától nagyon féltem. - Mit tudsz Énoch könyvéről?
- Azt, hogy nem létezik. - vont vállat Kai. Nem éppen erre a válaszra számítottam.
- Maga Énoch sem? - faggattam tovább.
- Oh, Ő nagyon is létezik... - forgatta a szemét. - De ha lehet messze elkerülöm. Semmi kedvem hallgatni a hasztalan szent-beszédeit.
- Keressük meg! - szólaltam meg pár perc néma csend után. Ha határozott vagyok, talán belemegy. De ő csak a képembe nevetett, ami nagyon rosszul esett.
- Most mi van? - kérdeztem felháborodottan.
- Miben mesterkedsz? - szemei csík alakúvá váltak, miközben engem vizslatott. Gyanakodott. - Miért kéne nekünk Énochot megkeresnünk?
- Ő talán tud segíteni, talán van rá valami mód, hogy ne kelljen megszállnod embereket...
- Először is tisztázzuk... - vágtatott felém. - Amint feltűnnék Énoch előtt, ő azon nyomban átadna engem a Hatalmasoknak. Kettő: szinte száz százalék, hogy nincs erre "gyógymód" és három: bukott angyal vagyok. Az a dolgom, hogy megszálljam, az amúgy egyébként sem embereket, hanem Nefilimeket... 
- Te nem akarnál megszabadulni ettől a tehertől? - próbáltam felállni, de eléggé nehezen ment. Mindenesetre, a szemébe akartam nézni, hátha tudok hatni rá. 
Kai nagyon közel állt hozzám, tekintete mély volt és bánatos. Már szinte megsajnáltam.
- Nem tudom eldönteni, hogy igazából engem vagy saját magadat akarod-e megmenteni... - lehelte a számba, amitől ismét megremegett a lábam, bár az lehet a fájdalomtól volt. – Bár van egy olyan sejtésem, hogy az utóbbi…
Kai karja a derekam köré tekeredtek, én pedig megkapaszkodtam a csípőjében. 
- Mindkettőt. - tekintetünk annyira egymáséba fúródott, hogy teljesen elvesztem. - Nem akarok kinyúlni, még mielőtt élhetnék. Ami pedig még fontosabb. Nem akarok a te kezeid által meghalni. - hajtottam fejemet a vállára.
- Nem vagyok méltó ahhoz, hogy elvegyem az életedet, ezzel arra célzol? - hallottam, hogy hangjában ott bujkál a humor szerény szikrája, bár ez a helyzet egy cseppet sem volt vicces. Annyira viszont már ismertem, hogy tudjam, így próbálja leplezni azt, ha elgyengül. 
- Nem egészen, de így is értelmezhetjük. - mosolyogtam, miközben elhúzódtam. Azt sem értettem egyáltalán, hogy miért öleltem meg ennyire...érzelmesen.
Ha már itt tartunk... a klubban történt csókunk hirtelen el is felejtődött. Az én emlékezetemben még tisztán éreztem nedves ajkai, lágy simogatását az enyémen, de nem mertem felhozni ezt a témát.
- Sss! – tette a szám elé a mutató ujját Kai. – Valami nincs rendben. Gyere! – ráncigált magával a szobájába, ahol feltűrte a szőnyeget. Egy titkos átjáró bejárata tűnt fel előttem, hirtelen a semmiből, majd Kai kinyitotta és letessékelt.
- Itt vannak a Bűntetők! – suttogott Kai. – Megtaláltak. – mérgelődött. – A francba!
- Most akkor mi lesz? – kérdeztem halkan. – Menekülnünk kell! Mind a kettőnket üldöznek.
- Elsősorban engem igen, de ha megtudják, hogy velem vagy… még többen jönnek majd el. Dupla préda. 
- Menjünk Énoch-hoz! – javasoltam ismét, aminek Kai nagyon nem örült.
- Meg akarsz öletni? – kérdezte komolyan. – Vagy halni?
- Legalább próbáljuk meg! – erőlködtem. – Tudom is, hogy merre kell keresni. 
- Az Ármon-hegyen, igen én is tudom. De sosem terveztem, hogy oda megyek. – grimaszolt.
- Valld be! Te is kíváncsi vagy, hogy van-e még remény a javulásra. – ez már kezdett kissé belebeszélésnek hangzani, de mindenképen meg kell próbálnunk.
Pár perc gondolkodás után megszólalt:
- De csak azért, mert amúgy is menekülnünk kell! – adta be a derekát végre Kai. – Ha kinyúlok az viszont a te hibád lesz. – fogta meg a kezem, majd elindultunk a titkos alagúton keresztül, fel a felszínre.
- Kéne egy kocsi. – mondtam, mikor kiértünk. Abban a pillanatban meg is jelent egy menő, fekete terepjáró.
- Egy sima sportkocsi is megtette volna, miért kellett mindjárt Jip? 
Kai csak pajkosan elmosolyodott, majd beszállt az autóba. Követtem a példáját.
- Elméletileg három nap és odaérünk. – mondta. – Azzal viszont számolni kell, hogy Tao és a Hatalmasok is üldöznek. Óvatosan kell mozognunk, főleg a megszállást illetően. Előbb be kell ugranom egy barátomhoz.


Már fél órája utaztunk, mikor egyszer csak kínos csönd telepedett le ránk. Olyan sok mondandóm lett volna, annyi mindent szerettem volna megbeszélni vele, de ehelyett csak annyit mondtam:
- Köszönöm. – fürkésztem gyönyörű, bronzbarna arcát.  Legszívesebben azt mondanám, hogy: „Köszönöm, hogy vagy nekem.”, de félek ezzel elijeszteném. Ő nem az a fajta srác, aki értékelné, ha egy lány bevallja neki az érzéseit. Nem is hiszem, hogy megértené, hisz ő egy nőcsábász, igazából nem is szabadna bíznom benne. Mégis… megmentett. Elbújtat, törődik velem. A kérdés már csak az, hogy ezt mind azért, mert egészséges testet akar megszállni Cheshvan napján, vagy mert…
- Nem hittem volna, hogy valaha kimondod. – mosolygott maga elé Kai. – Szívesen. – nézett rám átható pillantással, amitől a szívem azon nyomban hevesebben kezdett el dobogni. Ez az arc, ez a mosoly…
És akkor rájöttem:
- Szerelmes vagyok belé. – ocsúdtam fel magamban. Sajnos ezt hangosan is kimondtam, mire Kai meglepett arccal nézett rám.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Semmi, semmi. Vezess csak! – kaptam el a tekintetemet gyorsan, majd a mellettünk elhaladó tájat kezdtem bámulni, miközben hitetlenkedtem.
Beleszerettem apám gyilkosába, aki majd engem is el fog tenni láb alól. Lehetne ennél abszurdabb az életem?