13. fejezet

13. fejezet

Miután Kai kijött a zuhany alól, úgy tűnt, hogy kicsit lenyugodott, mert mikor bement eléggé sértődöttnek és ingerültnek látszott.

Hiába agyaltam - azalatt az idő alatt, mikor Kai zuhanyozott-, hogy mégis mit tettem előző este,  mikor be voltam rúgva, de semmi sem jutott eszembe, csak az, hogy Kai karjai között ébredtem és az, hogy ez jól esett, ugyanakkor nagyon meg is lepett.

- Menjél te is, dolgunk van délután! - adta ki az utasítást ridegen, ami még mindig nyugtalanított.

- Rendben, elmegyek, de... - álltam elé határozottan. - Elmondanád, hogy mégis mi történt az este? Mit tettem, amiért ennyire dühös vagy? - kissé féltem a válaszától, de ő csak cinikusan elmosolyodott.

- Talán félsz, hogy valami történt? - jött közelebb vészjóslóan. - Mármint azon kívül, hogy egymás szájában voltunk egész hajnalig? - kuncogta el magát, de szeme megvillant.

Lefagyva álltam előtte, eltartott egy rövid ideig, míg leesett a dolog.

Ha jobban erőltetem a visszaemlékezést, rájöhettem az igazságra. Valóban csókolóztunk Kai-val, nem is egyszer, nem is szelíden. 

Ez a tény viszont összezavart. Ez a srác összezavart, Kai-tól valóban elvesztem az eszem. - jöttem rá. Nem szabad túl közel kerülnöm hozzá, a saját érdekemben. Érzelmileg távol kell magamat tartani tőle, de közben el is kell érnem, hogy belém szeressen, ha életben akarok maradni. 

- Most mit csináljak? - kérdeztem félhangosan, mire Kai felhorkant.

- El is felejthetjük, ha szeretnéd... - ajánlotta fel, miközben összeborzolta a haját a tükör előtt. Olyan szexi volt, az egész lénye, hogy nem bírtam levenni a szemem róla. Vonzott, meg akartam érinteni. Mindenhol.

- Igen, az lesz a legjobb. - leheltem magam elé. Kai kezei megálltak a hajában, majd a tükrön keresztül nézett rám, összeszűkült szemekkel.

- Részemről el van felejtve. - felelte durván, majd felkapta a kulcsait és kiviharzott a házból, egy szó nélkül.

Már késő délután volt, de Kai még mindig nem jött haza.  Egyedül ültem a tévé előtt és fagyit eszegettem, miközben a Twilight ment adáson.

- Jaj, ezt nem hiszem el, már megint ez megy? - kérdeztem magamtól, de elkapcsolni nem kapcsoltam el, csak néztem tovább, miközben gondolataim nem ott jártak. Kai viselkedése annyira furcsa volt reggel, mitől változott meg ilyen hirtelen?!

- Elkészültél? - suttogott valaki a nyakhajlatomba, mire kiejtettem a fagyis bödönt a kezeim közül, mikor felugrottam ijedtemben.

- A jó Istenit, KAI! - kaptam a szívemhez. - Mi a franc...miért ijesztgetsz? - hordtam le, de ő csak mosolygott.

- Miért vagy még mindig pizsomában? - vette le a dzsekijét. - Mindjárt indulnunk kell.

- Hova megyünk?

- Egy klubba. Elintézni valóm van. - mondta közömbösen.

- Egy klubban? - húztam fel a szemöldököm. - Csak nem megint le akarsz itatni?

- Nem kell ahhoz klub, mi itthon is tökéletesen elvoltunk. - kacsintott, majd bement a szobájába.

De legalább jobb kedve lett... - gondoltam megkönnyebbülten, majd én is elindultam a szobám felé.

- Ezt most nem mondod komolyan... - álltunk a klub bejárata előtt Kai-val, de én valahogy nem tudtam túltenni magam a klub nevén. - 'Angel'? Ez most komoly? - horkantam fel.

- Most mi van? - tárta szét a kezeit Kai. - Nem hiába jöttünk ide. 

- Azt akarod mondani, hogy ez egy klub, a... a bukott angyaloknak? - hápogtam, mire Kai bólintott. - Mindegyik angyal ennyire... találékony? - kérdeztem cinikusan.

- Most elsősorban nem bulizni jöttünk ide, hanem találkozónk van, viszont ha nagyon akarsz, akkor partizhatsz a többiekkel, de... nem nézhetsz rá egy férfira sem és nem hagyhatod, hogy elcsábítsanak! - mondta szigorúan.

- Oh, na ne! Mi vagy te, a pasim? - legyintettem önfeledten.

- Valami olyasmi...- hajolt közel hozzám, vészesen közel, annyira, hogy csak ajkaira voltam képes koncentrálni. - Az enyém vagy...tudod... - mosolyodott el féloldalasan, majd elkezdett húzni a bejárat felé.

Annyira más volt benn a levegő, mint egy másik (emberi) klubban, bár lehet csak azért tűnt másnak, mert tudtam, hogy a legtöbben bukott angyalok, akik azért lebzselnek itt, mert egy kis kalandra vágynak az emberi teremtményektől. Volt itt minden, mint a búcsúban, prostituáltak, transzvesztiták, melegek, leszbikusok vagy csak egyszerűen szex-éhes vadállatok. Az egyik sarokban például egy pasi vágta a nőt a falhoz, miközben az letépte a topját a testéről.

Szorosan Kai nyomában maradtam, sajnos túl közel, mert mikor megállt testem hozzásimult az övéhez. 

- Félsz? - nevetett lágyan. - Akkor gyere! - mellém állt, majd jobb karját átdobta a vállam felett és szorosan magához húzott. - Így nem lesz bajod. - vigyorgott elbűvölően.

Leültünk legközelebbi bárpult elé - merthogy több is volt a klubban - és Kai rendet nekünk egy vodka-kólát.

- Csak okosan. - heccelt. 

- Nyugi, ezúttal nem ütöm ki magam.

A baj csak az volt, hogy az első pohár után jött a következő. Ekkor rájöttem, hogy nem igazán bírom a piát. Három pohártól már olyan jó lett a kedvem, hogy megint táncolhatnékom támadt. Gondolkodás nélkül rángattam a táncparkett felé Kai-t, aki először nem nagyon akart velem tartani, mondván, hogy találkozója van, de a végén beadta a derekát és elkezdhettünk táncolni.

Csak úgy, mint előző este, most is szorosan egymáshoz simultunk, miközben egymásra vigyorogtunk, a pia okozta jókedvtől.

- Tudod... nagyon jó táncos vagy. Olyan...szexi...érzéki... - búgtam a fülébe. Te jó ég, mi van velem?! Miket beszélek? - csaptam a számra, miközben csuklottam egyet.

- Te hozod ki belőlem... - harapott bele a fülcimpámba, amitől teljesen elborult az agyam. Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem, amelyekben megláttam azt a tüzet, amit nem lett volna szabad. A vágy tüzét. Ahogyan rám nézett... csak a bolond nem vette volna észre. Akart engem. Bár azt nem tudtam, hogy milyen formában, csak annyi volt bizonyos, hogy én is akartam őt, mindenhogy, minden porcikáját.

Addig bámultam gyönyörű, napbarnított arcát, míg Kai elkezdte azt a kicsiny kis távolságot is csökkenteni az arcunk között, a végén már egymás szájába lélegeztünk.

Majd megtörtént.

Ismét.

Megcsókolt, de most teljesen más volt, hiszen józan, legalábbis tudatomnál voltam. Egész testem elkezdett bizseregni, a lábaim elzsibbadtak és csak Kai húsos ajkait láttam magam előtt. Csak Őt éreztem a többiek hirtelen eltűntek a klubból. A csók nem tartott tovább tíz másodpercnél, de úgy éreztem, hogy felég a testem. Aztán Kai elhúzódott, én pedig abban a pillanatban zavarba jöttem, de annyira, hogy szerintem az arcom is rákvörössé vált.

- Elmegyek a mosdóba. - jelentettem ki rekedtes hangon, majd el is indultam a WC felé, ahol eltöltöttem egy kis időt, mire rendbe szedtem magam és a gondolataim. Azt hiszem kezdek érezni valamit iránta. - mondtam a tükörképemnek. De ez nem lehet! Nem szabadna így lennie! - rángattam a hajam idegességemben. Nem hiszem el, hogy nem vagyok képes ellenállni neki. Annak, aki meg akar ölni!
- Erős vagyok! Nem hagyom, hogy elcsábítson! Semmiképp! - döntöttem el, majd elhagytam a mosdót, de mikor visszamentem volna a táncparkettre, ahol Kai várt, valaki elállta az utam.
- Rég láttalak, drága Noh Ji Eun!
Tao állt velem szemben, szeme és szája gonosz vigyorra húzódott, az egész lénye ijesztő volt, úgy éreztem, hogy még a levegő is kiszorul a tüdőmből.
- T...Tao! - suttogtam. - Mit akarsz? - ez ostoba kérdés volt, hiszen tudtam, hogy mit akar. Magának akar. Az a célja, hogy elvegyen Kai elől és Ő szálljon meg. De ha már választanom kéne, akkor inkább Kai bújjon a testembe, mint Tao.  Nem is tartott sokáig, míg ezt eldöntöttem.
Rögtön futásnak eredtem, holott tudtam, hogy egy Bukott elől nem leszek képes elmenekülni.