6. fejezet
- Ki jön át ma este? - tette le a tepsit meglepődötten anya.
- Az egyik osztálytársam. Korrepetálnom kell irodalomból, mert le van maradva kicsit. Idén jött át hozzánk és kimaradt neki az a téma... - azt direkt elfelejtettem megemlíteni, hogy ez a tanuló történetesen egy fiú és hogy eszméletlenül néz ki. Majd akkor fogja meglepetésként érni anyát, mikor meglátja.
- Akkor készítek valami finom vacsorát. - mosolyodott el.
- Ah, nem! - ellenkeztem hevesen. - Erre semmi szükség, nem vendégségbe jön, hanem tanulni.
- De akkor is...rendelek egy pizzát... - kapta a kezébe a telefont anyám és már hívni is kezdte az egyik pizzériát.
- Istenem... - rázogattam a fejem. Olyan nehezen lehet lebeszélni valamiről, amit a fejébe vesz...
A csengő megszólalt, én meg hirtelen pattantam fel a helyemről.
- Nyisd ki neki és küldd fel, légyszi! - mondtam anyának, majd felrohantam a szobámba.
Nehogy a végén azt higgye, hogy vártam rá. Ha már itt tartunk...késett tíz percet.
- Oh, te lennél az az osztálytárs, akit korrepetálni kell? - hallottam anyám ámult hangját az alsó szintről. - Biztos, hogy az irodalom miatt jöttél...?
Már a fejemet fogtam szégyenemben. Mikor lett anyám ilyen perverz?
- Menj csak fel, a szobájában van. Jobbról a második ajtó. - szinte láttam, hogy anyám nyála kis híján kicsordul Kai látványától.
- Édes az anyukád... - tűnt fel Kai hirtelen az ajtómban. A helyzet sokkal rosszabb volt, mint gondoltam. Ma a szokottabbnál is 'elviselhetetlenebbül' nézett ki.
Fekete nadrágot, fehér testhez simuló trikót és fekete bőrdzsekit viselt. Azt hittem ott halálozom el, a saját nyálamban belefulladva.
- Ez nem ember... - suttogtam magamban, majd a számra csaptam, mikor kiderült, hogy még se teljesen magamban mondtam.
- Na elkezdhetjük? - lépett beljebb, majd lekapta magáról a bőrdzsekit, így megmutatkoztak szépen kidolgozott izmai. A tekintetemet azon nyomban elkaptam és elkezdtem keresni valamit az asztalomon, bár azt magam sem tudtam, hogy mit. Lehet az újraélesztő eszközt?
Miért csinálja ezt? - rágtam a szám szélét. Annyira tudja, hogyan vegye el egy lány eszét.
- De én nem fogok bedőlni neki! - mondtam határozottan.
- Már elkezdted? - ült le szorosan mellém Kai.
- Mi? - kaptam rá a tekintetemet. - N..nem. - habogtam össze-vissza, mire egy csábító félmosolyt kaptam válaszul.
- Na akkor mondhatod...
Megköszörültem a torkom, majd igyekeztem kizárni a látóteremből és az agyamból Kai-t, és csak is arra koncentráltam, hogy elmeséljem neki az anyagot.
- Szóval...A Biblia szerint Lucifer, Isten legkedvesebb angyala volt. Mondhatni a jobb keze. Ám olyan hatalmas, mint Isten nem lehetett, ezért irigységből ellene támadt...
Ez azonban súlyos hiba volt, mert így Lucifert, hét Arkangyalával együtt letaszították a mennyek országából, és így arra kényszerültek, hogy kísértésbe vigyék az embereket és a földi lényeket. Ezzel Isten ellen uszítva őket. Megszállták őket, minden héber hónap, Cheshvan napján átvették az irányítást bizonyos, arra méltó és elég erős emberek felett... - meséltem tovább.
- Szóval azt mondod, hogy szerinted bukott angyalok nem léteznek? - tette fel a kérdést Kai, mosolyogva.
Egész idő alatt ő csak támaszkodott a jobb kezén és engem figyelt, amint magyarázom neki a történetet. Eddig egyetlen kérdése sem volt, de most hogy befejeztem, hirtelen feltette nekem - ezt a tananyag szempontjából igen csak jelentéktelen- kérdést. Úgy tűnt, hogy érdekli a történet, így hát nem tehettem mást, ki kellett fejtenem a véleményemet.
- Ha engem kérdezel, az egész Biblia egy nagy hülyeség. Nem hiszek az angyalokban, sem a megszállásokban, az emberbőrbe bújt bukott angyalokban meg végképp nem. - horkantam fel.
- Akkor Istent sem hiszel? Pogány vagy? - kacagott fel.
- Hiszek Istenben. - mondom. - Hiszek a gonoszban is. De remélem, hogy az engem messziről elkerül... - álltam fel, majd kinyitottam az ajtómat. - Azt hiszem itt be is kell fejeznünk, letelt az egy óra, és holnap korán kell kelni, szóval... - túrtam bele a hajamba. Még sem akartam durván elküldeni, ő viszont nem akaródzott felállni a helyéről.
- Ah...pedig szívesen maradtam volna még... - nyújtózkodott, majd felállt, de nem a kijárat felé vette az irányt, hanem az ágyam felé.
- Ya! - engedtem el a kilincset. - Mégis mit csinálsz? - vágtattam oda én is az ágyamhoz.
Kai majdnem beterítette az egészet, annyira nyújtózkodott, a trikó alól pedig kivillant izmos hasfala.
Elfordultam.
- Menj haza, légyszíves. - kapkodtam a tekintetemet ide-oda.
- Tudod... szerintem ez a bukott angyalos történet igaz lehet... - ült fel, majd lábával kirúgta az enyémeket alólam így az ágyra estem, mellé.
- Héj! - rémültem meg. Most mi lesz? Egymás mellett fekszünk, szorosan. Sose volt ilyen közel hozzám egy fiú sem, pláne nem egy ilyen félisten. Most mihez kezdjek? - nyeltem egy nagyot.
- Nem gondolod? - dobta át a karját mellkasom felett, majd arcát közel tolta az enyémhez. Az alig pár centire lévő szájának széle csintalan mosolyra húzódott. - Holnap jövök. - suttogta, mire a következő pillanatban elsötétült a szoba, én pedig Kai szép arcával magam előtt aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése