14. fejezet

14. fejezet

Ahogy sejtettem.

Amint kiértem a klubból, Tao ismét előttem álldogált, két csatlósával karöltve.

-         Kár, hogy így elszaladtál…pedig már épp fel akartalak kérni táncolni… - vigyorgott cinikusan.

-         Mit vártál? – kérdeztem. – Azt, hogy kitárt karokkal fogadlak majd, azt mondván: „Gyere, itt a testem! Vedd el!” ? – forgattam a szemem.  Amilyen helyzetben voltam, a legtöbb ember inkább meghúzná magát a saját érdekében, de én igyekeztem bátorságot színlelni. Nem szabad, hogy lássák a félelmemet, még ha legszívesebben kiáltani lett volna kedvem, akkor sem adom meg Tao-nak ezt az örömöt. Ha meg akar szerezni, akkor küzdjön értem.

-         Látom nem adod egykönnyen magad… - vizslatta végig a testem. – Hm…nem is csoda, jó nő vagy… - kuncogott. – Kíváncsi vagyok, hogy Kai-val meddig jutottatok el. Megfektetett már? A táncparketten látottakból ítélve, úgy gondolom, ha még nem feküdtél le vele, hamarosan be fog következni. Nagyon érti a dolgát…

Számtalan ilyen esetünk volt már, de a végén mindig valahogy a gyengébb faj járt pórul…

Pedig tudod milyen őrületes az angyal-szex? – nevetett immáron teli torokból, a barátaival együtt.

-         Undorító vagy. – köptem a lába elé, mire lefagyott a képéről a mosoly.

Közben abban reménykedtem, hogy Kai valahogy megtalál és eltűnteti ezt a férget a színről, de Tao és Kai meséiből levonva…már régóta ellenségek és még mindig ugyanott tartanak, tehát nem tud végezni egyik a másikkal.

-         Ide figyelj, drága Ji Eun-ssi! – jött közelebb felém, haragos tekintettel. – Nem fogom hagyni, hogy az az áruló megkaparintsa a tested előlem. Te engem illetsz, az a tolvaj nem tudja távol tartani magát más tulajdonától.

-         Én nem vagyok senki tulajdona. – vágtam rá azonnal.

- Már pedig az enyém vagy. – suttogta a fülembe, mire a lábaim elgyengültek, a szemeim úgy szint, én pedig mély álomba merültem.

Mikor felébredtem, Tao ült velem szemben. Egy vasszékhez voltam kötözve, olyan erősen, hogy a kezem alsó része már kezdett elkékülni. 

Az egész testem sajgott, de úgy éreztem lesz ez még rosszabb is. Abban a pillanatban Tao elővett egy éles, hegyes kést.

-         Jó reggelt napsugár! – mosolygott ördögien. Tehát Kai még mindig nem jött el értem. Lehet feladta? Egyáltalán nem érdekli a sorsom? Vagy csak nem talál meg?

Biztos tudja, hol keressen…hiszen bukott angyal, csak van valami kereséshez használható képessége.

-         Na most… - kezdte Tao. – Elmondom, hogy mi lesz…

-         Tartsd meg magadnak! – feleltem durván, mire Tao intett egyet az egyik csatlósának, akinek a kezébe belehelyezte az éles kést.

-         Ezt kapod minden egyes feleselésért! – mondta cinikusan.

A fájdalomtól hirtelen felordítottam egyet, majd a levegő is beszorult a tüdőmbe, mikor a pasas kirántotta a kést a combomból. Két másodpercig tartott az egész, de az égető fájdalom elárasztotta a testem. A jobb combomból folyt a vér, de még el sem tudtam állítani, hiszen a kezeim meg voltak kötve. Erősen ráharaptam a számra, visszatartva a káromkodás lavináját, hiszen ha Tao fejéhez vágnám mind azt, amit abban a pillanatban gondoltam, nem maradna más belőlem csak egy összeszabdalt hústömeg.

-         Mit akarsz, miért raboltál el? – kérdeztem fogcsikorgatva.

-         El kell mondanod egy rituálét. – jelentette ki hetykén.

-         Egy mit? – kérdeztem vissza értetlenül. Soha az életemben nem tartottam rituálét, még csak hívő sem vagyok, hogy a francba kéne nekem rituálét mondanom?!

-         Ki kell jelentened, érthetően, minden bukott és nem bukott tudtára kell adnod, hogy te csak is az enyém lehetsz! Csak is én szállhatom meg a tested, minden Cheshvan napján. Ha ezt megteszed, egy rituálé közepette, Kai és a többi bukott nem fog tudni megszállni téged, soha. Csak is én leszek képes a testedbe bújni.

-         Ugyan miért tenném meg?

-         Háh… - kacagott fel Tao. – Mert ha nem teszed, ő fogja bánni. – mutatott fel egy képet az egyik pasas. Először nem is láttam el odáig, a testi fájdalom homályos bevonatot képezett a szemem elé, de mikor végre sikerült tisztábban látnom, felismertem. Az anyám volt a képen. – Meg Ő. – egy másikon Jae Hee. – Na és persze… Ő. – a harmadik képen Kai nézett rám, apró, szexi fél mosollyal az arcán. - Milyen aranyos a beiratkozási képe. Már majdnem elhittem, hogy egy átlagos, középiskolai nőcsábász. – nevetett Tao.

Ez nem lesz jó. – gondoltam magamban. Ha nem teszem azt, amit mond, mindenkit kiiktat, aki fontos nekem. Bár arról fogalmam sem volt, hogy honnan veszi, hogy Kai fontos számomra.

-         Szóval…vagy véghez viszed a rituálét, és hm… „elkötelezed” magad mellettem, vagy a családod és barátaid fogják látni a kárát…

-         Dögölj meg, te rohadék! – szűrtem fogaim között, ugyanis egy pillanatra kiment a fejemből a feleselésért járó büntetés. Így kaptam még egy szúrást, de most a bal lábamba. Király! Ha esetleg valahogy kiszabadulok innen, nem fogok tudni elmenekülni, mert nem bírok majd lábra állni.

-         Látom abban reménykedsz, hogy Kai megment. Nos.. elképzelhető, hogy megpróbálja… De az lesz az utolsó tette, arról biztosíthatlak. Felkészültünk a fogadtatására. – horkant fel. Láttam, amint az egyik férfi átad egy feltűnően fényes kardot a másiknak és elküldi őrt állni a raktár ajtaja elé.

-         Mivel egy bukott angyal elveszti az eredeti szárnyát, miután kitaszítják a Mennyből, ideiglenesen kap egy másikat, egy olyan szárnyat, amit csak repüléshez lehet használni, a Mennybe nem lehet visszatérni vele. Viszont ha azoktól a szárnyaktól is megfosztják a tulajdonost, a bukottból nem lesz más, csak egy ökölnyi mennyiségű por. Azaz örökre eltűnik a Föld színéről, sem a Mennyben, sem a Pokolban nem lesz, egyszerűen…mintha nem is létezett volna.

Nyeltem egy nagyot. Nem engedhetem, hogy Kai erre a sorsra jusson.

-         Itt van!  - rohant be egy férfi a raktárba. – Eljött!

A szívem összeszorult, hiszen éreztem, hogy Kai a közelben van és féltem, nehogy baja essen. Az az én hibám lesz. Nem szabadott volna elrohannom a klubból, meggondolatlan voltam és ostoba. Bármennyire is átkoztam Kai-t, apám halála miatt, akkor sem akartam, hogy ily módon haljon meg.

-         Hoh, a szőke herceg fehér lovon… - nevetett Tao. – Intézzük el, a behatolót! – ezúttal Ő szúrt egyet a jobb lábamba, amitől ismét nagyot ordítottam. A kést viszont nem húzta ki, benn hagyta, hogy esélyem se legyen elmenekülni.

-         Várj meg, nemsokára jövök vissza, Kai testének hamujával. – kacsintott rám, majd kifutott a raktárból.

Ah, Istenem! Mit tegyek?! A fájdalomtól gondolkodni sem bírtam, épp mint a szememet, az elmémet is eltakarta egy vastag réteg, képtelen voltam a menekülésre koncentrálni.

Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telt el, de valaki lassan kinyitotta a raktár ajtaját.

-         Istenem! Add, hogy Ő legyen az!!! – suttogtam.

-         Mit ülsz még ott? – hallottam meg Kai számon kérő hangját, mire a szemem kipattant, a szívemet pedig elöntötte a boldogság.

-         Kai! – álltam volna fel, de elfelejtettem, hogy oda vagyok kötözve, mellesleg egy kés is a lábamban pihen.

-         Ah, mit tett veled az a retardált?! – sietett felém Kai, majd gyorsan kikötözött, a kést pedig figyelmeztetés nélkül kihúzta a combomból. Igyekeztem nem kiáltani, de nagyon nehéz volt visszafognom magam.

-         Ezért embertelen körülmények között fogom kinyiffantani azt a kis köcsögöt! – morgott az orra alatt, majd erőlködés nélkül felkapott a karjaiba és kirohant velem a szabadba.

-         Bocsi, most nincs idő felkészítenem téged, szóval ha tériszonyod van, csak csukd be a szemed.

-         Ha? – néztem zavarodottan gyönyörű arcára, de ő nem rám figyelt, erősen koncentrált valamire, majd a következő pillanatban, két óriási méretű, koromfekete szárny tűnt fel Kai hátán, amik a következő pillanatban már fel is repítettek minket a magasba.

Gyönyörű volt. Az egész látvány. Az éjfekete tollak, amik alig pár centire lebegtek a karomtól.

-         Csodaszép vagy! – néztem bele Kai nagy szemeibe, teljes áhítattal, miközben még szorosabban bújtam meztelen mellkasához.

-         Nicsak. – mosolygott elbűvölően. – Végre beismered. – kacagott.

13. fejezet

13. fejezet

Miután Kai kijött a zuhany alól, úgy tűnt, hogy kicsit lenyugodott, mert mikor bement eléggé sértődöttnek és ingerültnek látszott.

Hiába agyaltam - azalatt az idő alatt, mikor Kai zuhanyozott-, hogy mégis mit tettem előző este,  mikor be voltam rúgva, de semmi sem jutott eszembe, csak az, hogy Kai karjai között ébredtem és az, hogy ez jól esett, ugyanakkor nagyon meg is lepett.

- Menjél te is, dolgunk van délután! - adta ki az utasítást ridegen, ami még mindig nyugtalanított.

- Rendben, elmegyek, de... - álltam elé határozottan. - Elmondanád, hogy mégis mi történt az este? Mit tettem, amiért ennyire dühös vagy? - kissé féltem a válaszától, de ő csak cinikusan elmosolyodott.

- Talán félsz, hogy valami történt? - jött közelebb vészjóslóan. - Mármint azon kívül, hogy egymás szájában voltunk egész hajnalig? - kuncogta el magát, de szeme megvillant.

Lefagyva álltam előtte, eltartott egy rövid ideig, míg leesett a dolog.

Ha jobban erőltetem a visszaemlékezést, rájöhettem az igazságra. Valóban csókolóztunk Kai-val, nem is egyszer, nem is szelíden. 

Ez a tény viszont összezavart. Ez a srác összezavart, Kai-tól valóban elvesztem az eszem. - jöttem rá. Nem szabad túl közel kerülnöm hozzá, a saját érdekemben. Érzelmileg távol kell magamat tartani tőle, de közben el is kell érnem, hogy belém szeressen, ha életben akarok maradni. 

- Most mit csináljak? - kérdeztem félhangosan, mire Kai felhorkant.

- El is felejthetjük, ha szeretnéd... - ajánlotta fel, miközben összeborzolta a haját a tükör előtt. Olyan szexi volt, az egész lénye, hogy nem bírtam levenni a szemem róla. Vonzott, meg akartam érinteni. Mindenhol.

- Igen, az lesz a legjobb. - leheltem magam elé. Kai kezei megálltak a hajában, majd a tükrön keresztül nézett rám, összeszűkült szemekkel.

- Részemről el van felejtve. - felelte durván, majd felkapta a kulcsait és kiviharzott a házból, egy szó nélkül.

Már késő délután volt, de Kai még mindig nem jött haza.  Egyedül ültem a tévé előtt és fagyit eszegettem, miközben a Twilight ment adáson.

- Jaj, ezt nem hiszem el, már megint ez megy? - kérdeztem magamtól, de elkapcsolni nem kapcsoltam el, csak néztem tovább, miközben gondolataim nem ott jártak. Kai viselkedése annyira furcsa volt reggel, mitől változott meg ilyen hirtelen?!

- Elkészültél? - suttogott valaki a nyakhajlatomba, mire kiejtettem a fagyis bödönt a kezeim közül, mikor felugrottam ijedtemben.

- A jó Istenit, KAI! - kaptam a szívemhez. - Mi a franc...miért ijesztgetsz? - hordtam le, de ő csak mosolygott.

- Miért vagy még mindig pizsomában? - vette le a dzsekijét. - Mindjárt indulnunk kell.

- Hova megyünk?

- Egy klubba. Elintézni valóm van. - mondta közömbösen.

- Egy klubban? - húztam fel a szemöldököm. - Csak nem megint le akarsz itatni?

- Nem kell ahhoz klub, mi itthon is tökéletesen elvoltunk. - kacsintott, majd bement a szobájába.

De legalább jobb kedve lett... - gondoltam megkönnyebbülten, majd én is elindultam a szobám felé.

- Ezt most nem mondod komolyan... - álltunk a klub bejárata előtt Kai-val, de én valahogy nem tudtam túltenni magam a klub nevén. - 'Angel'? Ez most komoly? - horkantam fel.

- Most mi van? - tárta szét a kezeit Kai. - Nem hiába jöttünk ide. 

- Azt akarod mondani, hogy ez egy klub, a... a bukott angyaloknak? - hápogtam, mire Kai bólintott. - Mindegyik angyal ennyire... találékony? - kérdeztem cinikusan.

- Most elsősorban nem bulizni jöttünk ide, hanem találkozónk van, viszont ha nagyon akarsz, akkor partizhatsz a többiekkel, de... nem nézhetsz rá egy férfira sem és nem hagyhatod, hogy elcsábítsanak! - mondta szigorúan.

- Oh, na ne! Mi vagy te, a pasim? - legyintettem önfeledten.

- Valami olyasmi...- hajolt közel hozzám, vészesen közel, annyira, hogy csak ajkaira voltam képes koncentrálni. - Az enyém vagy...tudod... - mosolyodott el féloldalasan, majd elkezdett húzni a bejárat felé.

Annyira más volt benn a levegő, mint egy másik (emberi) klubban, bár lehet csak azért tűnt másnak, mert tudtam, hogy a legtöbben bukott angyalok, akik azért lebzselnek itt, mert egy kis kalandra vágynak az emberi teremtményektől. Volt itt minden, mint a búcsúban, prostituáltak, transzvesztiták, melegek, leszbikusok vagy csak egyszerűen szex-éhes vadállatok. Az egyik sarokban például egy pasi vágta a nőt a falhoz, miközben az letépte a topját a testéről.

Szorosan Kai nyomában maradtam, sajnos túl közel, mert mikor megállt testem hozzásimult az övéhez. 

- Félsz? - nevetett lágyan. - Akkor gyere! - mellém állt, majd jobb karját átdobta a vállam felett és szorosan magához húzott. - Így nem lesz bajod. - vigyorgott elbűvölően.

Leültünk legközelebbi bárpult elé - merthogy több is volt a klubban - és Kai rendet nekünk egy vodka-kólát.

- Csak okosan. - heccelt. 

- Nyugi, ezúttal nem ütöm ki magam.

A baj csak az volt, hogy az első pohár után jött a következő. Ekkor rájöttem, hogy nem igazán bírom a piát. Három pohártól már olyan jó lett a kedvem, hogy megint táncolhatnékom támadt. Gondolkodás nélkül rángattam a táncparkett felé Kai-t, aki először nem nagyon akart velem tartani, mondván, hogy találkozója van, de a végén beadta a derekát és elkezdhettünk táncolni.

Csak úgy, mint előző este, most is szorosan egymáshoz simultunk, miközben egymásra vigyorogtunk, a pia okozta jókedvtől.

- Tudod... nagyon jó táncos vagy. Olyan...szexi...érzéki... - búgtam a fülébe. Te jó ég, mi van velem?! Miket beszélek? - csaptam a számra, miközben csuklottam egyet.

- Te hozod ki belőlem... - harapott bele a fülcimpámba, amitől teljesen elborult az agyam. Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem, amelyekben megláttam azt a tüzet, amit nem lett volna szabad. A vágy tüzét. Ahogyan rám nézett... csak a bolond nem vette volna észre. Akart engem. Bár azt nem tudtam, hogy milyen formában, csak annyi volt bizonyos, hogy én is akartam őt, mindenhogy, minden porcikáját.

Addig bámultam gyönyörű, napbarnított arcát, míg Kai elkezdte azt a kicsiny kis távolságot is csökkenteni az arcunk között, a végén már egymás szájába lélegeztünk.

Majd megtörtént.

Ismét.

Megcsókolt, de most teljesen más volt, hiszen józan, legalábbis tudatomnál voltam. Egész testem elkezdett bizseregni, a lábaim elzsibbadtak és csak Kai húsos ajkait láttam magam előtt. Csak Őt éreztem a többiek hirtelen eltűntek a klubból. A csók nem tartott tovább tíz másodpercnél, de úgy éreztem, hogy felég a testem. Aztán Kai elhúzódott, én pedig abban a pillanatban zavarba jöttem, de annyira, hogy szerintem az arcom is rákvörössé vált.

- Elmegyek a mosdóba. - jelentettem ki rekedtes hangon, majd el is indultam a WC felé, ahol eltöltöttem egy kis időt, mire rendbe szedtem magam és a gondolataim. Azt hiszem kezdek érezni valamit iránta. - mondtam a tükörképemnek. De ez nem lehet! Nem szabadna így lennie! - rángattam a hajam idegességemben. Nem hiszem el, hogy nem vagyok képes ellenállni neki. Annak, aki meg akar ölni!
- Erős vagyok! Nem hagyom, hogy elcsábítson! Semmiképp! - döntöttem el, majd elhagytam a mosdót, de mikor visszamentem volna a táncparkettre, ahol Kai várt, valaki elállta az utam.
- Rég láttalak, drága Noh Ji Eun!
Tao állt velem szemben, szeme és szája gonosz vigyorra húzódott, az egész lénye ijesztő volt, úgy éreztem, hogy még a levegő is kiszorul a tüdőmből.
- T...Tao! - suttogtam. - Mit akarsz? - ez ostoba kérdés volt, hiszen tudtam, hogy mit akar. Magának akar. Az a célja, hogy elvegyen Kai elől és Ő szálljon meg. De ha már választanom kéne, akkor inkább Kai bújjon a testembe, mint Tao.  Nem is tartott sokáig, míg ezt eldöntöttem.
Rögtön futásnak eredtem, holott tudtam, hogy egy Bukott elől nem leszek képes elmenekülni.